Fordító

2016. november 11., péntek

Áttérésem Androidról iOS-re...

Ahogy korábbi cikkemben is olvasható, évekkel ezelőtt az Androidosok táborát erősítettem, sőt még a mai napig is azt erősítem, de már nem túl sokáig.

Az első "okos" jellegű telefonom egy Nokia 5800 XpressMusic telefon volt, amit néhány évnyi kínszenvedés után cseréltem le 2012 nyarán az első Andoridos okostelefonomra. Miért az Android rendszere mellett döntöttem? Mert körbe néztem az akkori aktuális lehetőségek között és az Android rendszere nyújtotta számomra azt a szabadságot, testre szabhatóságot, változatosságot és választékot, amire akkoriban igényem volt, ami fontos volt számomra. Tetszett, hogy lehet több kezdőképernyő, ezeken el lehetett helyezni különböző Widgeteket, parancsikonokat, Ha nem voltam elégedett a gyári "Launcher"-el, akkor lecserélhettem számos más megoldásra. Szerettem, hogy könnyen meg tudtam osztani a képeket, zenéket, egyéb fájlokat, hogy könnyen, többféle módon is lehetett tartalommal ellátni a készüléket és legfőképp, hogy a tárhelyet a legtöbb esetben bővíteni lehetett MicroSD kártyával.  

Miután eldöntöttem, hogy Androidos készüléket fogok használni, jött a következő kérdés, hogy rendben, legyen Androidos, de milyen? Milyen márka, azon belül milyen típus? Olcsóbb, közepesen vagy nagyon drága de nagyon jó? Azt hamar eldöntöttem, hogy Samsung lesz a márka, mivel ezt a márkát már évek óta preferáltam más műszaki cikkek terén is. Így már csak a típust kellett eldöntenem. Eleinte gondolkoztam egy olcsó, "belépő szintű", de "tanuló" készüléknek megfelelő Galaxy Ace készüléken. Aztán ahogy osztottam szoroztam és egy munkatársam ilyen készülékét kipróbáltam, hamar szembesültem vele, hogy a gyengébb teljesítmény és a nevetségesen kevés belső tárhely számomra nem lesz megfelelő, így szép lassan eljutottam addig, hogy ha már költök nem kevés pénzt egy új telefonra és úgy is előfizetéssel veszem "részletre", akkor miért ne vessem bele magam az Android galaxis világába egy csúcskategóriás Galaxy S3 készülékkel? Így végül ő lett a befutó.

Az Első napok, hetek, hónapok csodálatosan jól teltek, a készülék kiváló volt, villámgyors, tele hasznos extra funkciókkal és rengetek hellyel, amit tele tudtam pakolni alkalmazásokkal. egyszerűen IMÁDTAM!  

Míg el nem jött a December vége, Karácsony közeli állapotok, amikor kedvenc készülékem úgy döntött, hogy elmenne Téli szünetre és a karácsonyt inkább működés helyett pihenéssel töltené.
Valószínű az időzítés miatt, de nagyon kellemetlen volt 2 hétig telefon nélkül maradni, ráadásul pont a karácsonyi - szilveszteri "mindenkinek száz SMS-t küldeni teli jókívánságokkal" időszakban. 

Az akkori esetről írtam is néhány bejegyzést itt a blogon: 

Miután túl voltam a megpróbáltatásokon, még egy ideig jól működött a telefon, nem volt vele ilyen jellegű probléma.... úgy nagyjából 2013 őszig, amikor ismét eme fantasztikus műsort produkálta. Ekkor viszont már "házhoz" hívtam a szervizt, akik ott azonnal ki is cserélték a készülék 95%-át.

Ekkor gondoltam magamban, milyen szerencsés vagyok, gyakorlatilag kaptam egy teljesen új készüléket, biztos még évekig jól fog működni és szuper lesz minden... igen... gondoltam... én. De a sors úgy gondolta, hogy még nem volt elég, így 2014 nyarán időszerűnek látta, hogy a Garanciaidő lejárta után ismét eme már igencsak begyakorolt műsorszámot a kedves Samsung Galaxy S3 készülékem harmadik felvonásként ismét előadja. 

Ekkor jött el az idő, hogy új telefonra váltsak...
A következő áldozat, tekintve, hogy továbbra is "imádtam" az Android nyíltságát, testre szabhatóságát, szabadságát és egyéb pozitívumait, amit illik mindig minden Droid fannak dícsérni, úgy döntöttem a következő készülékem ezúttal is S betűs gyártótól lesz, de ezúttal már a rövidebb nevű SONY lett a befutó a Samsung helyett. Gondolom érthető, hogy az előzmények miatt miért nem szerettem volna ismét egy művészi készüléket a Samsungtól.


A választásom ezúttal egy olcsóbb, középkategóriás SONY XPERIA M2 készülékre esett.
Ez a készülék már teljesítményben és tárhelyben is elmarad a korábbi készülékemtől, így nem is voltak akkora elvárásaim vele szemben. 2 dolgot akartam:  Hogy alapvető feladatokra alkalmas legyen (a játékokról le kellett mondanom a belső tárhely csekély mérete miatt), de ezeket tegye zökkenőmentesen.

A készülék eleinte tökéletesen működött, minden szuper volt, egyedül a tárhely telt meg nagyon hamar. Annyira hamar, hogy választanom kellett az addig használt és fontos alkalmazások közül, hogy melyik legyen a készüléken és mi ne. Azért a rendelkezésre álló 5GB hely fényképek és zene nélkül se túl sok, ráadásul a tárhely 75%-nak betelése után elkezd a készülék zavaróan zaklatni, hogy töröljek vagy helyezzek át adatokat SD kártyára, viszont legalább lehetőség van alkalmazásokat is átrakni az SD kártyára.

Jelenleg is ezt a készüléket használom, de szegény már eléggé a végét járja. A mikrofonja olyan szinten ramaty, hogy telefonálás közben a másik fél alig érti amit mondok, ellenben remek recsegéseket, zörejeket hall a hangom helyett, így lassan időszerű lesz, hogy újabb készüléket vásároljak lecserélve a már kissé leharcolt M2-t.

És akkor most jön a cikk lényegi része..

Miért fordult nálam a kocka? Miért jutottam el arra a szintre, hogy "Droid fanként" elgondolkodjak azon, hogy almás telefonra váltsak?  

Ahogy mondani szokták, minden ember más és más, más érdekli, más az értékrendje és más-más dolog fontos számára. Nincs ez másképp az okostelefonok világában sem. Nincs két egyforma ember, persze vannak embertípusok, embercsoportok, akiknek hasonlóak az igényei.
Van, aki a telefonjától azt várja, hogy tökéletes minőségben tudjon rajta zenét hallgatni. Vannak, akik fotózni szeretnének vele minél többet, minél jobb minőségben. Vannak, aki magukat szeretnék "Szelfizni" minél jobb minőségben, és embertelen mennyiségben. Vannak, akik játszani akarnak minél több játékkal. Vannak, akiknek a testre szabhatóság, a szabadság a legfontosabb, mert imádják elütni az időt azzal, hogy a készüléküket babrálják, állítgatják, módosítgatják. Vannak, akik biztonságra, zártságra vágynak.

Én tudjátok mire vágyom? Évekkel ezelőtti "szabadság" és "testre szabhatóság" helyett mára oda jutottam, hogy semmi másra nem vágyom már igazán, mint arra, hogy a készülékem AKADÁS MENTESEN, GÖRDÜLÉKENYEN, gyorsan működjön, akkor is, ha ez némi zártsággal is jár. ÉS a fontos, hogy NEM MA legyen képes erre, hanem akár 1 év múlva is!

Miért mondom ezt?  Mert a Droidos világ fantasztikus, elképesztő, a készülékek csak úgy száguldanak, minden akadás mentesen, tökéletesen működik. Igen... eleinte. Aztán jön az első Droid frissítés, majd a második, majd esetleg a harmadik - ha jön egyáltalán, és mi lesz az eredménye? Az ígéretekkel ellentétben nem lesz még jobb, még szuperebb a rendszer, még csodásabb funkciókkal, nem, ez csak esetleg 1-2 készülék esetén fordul elő, illetve a mesékben.

Mi a valóság az általam használt Androidos készülékeknél? Kiemelkedően a "csúcskategóriás" S3 készüléknél?

Az, hogy néhány hónap után és 1-2 újabb frissítést követően a készülék ÉREZHETŐEN elkezd lassulni, az alkalmazások egyre gyakrabban omlanak össze, záródnak be, egyre gyakrabban a rendszer FŐ részei állnak le.  Jelenleg oda jutottam, hogy mindkét készülékemen egy egyszerű alkalmazás váltás, vagy a Facebook messenger megnyitása gyakran 20-30 másodpercbe telik, vagy ha épp írok be valamit, már rég "begépeltem" egy teljes szót, míg a rendszer az első betűt se jelenítette meg.  Egyre gyakoribb, hogy 20-30 másodpercekig semmi mást nem látni a kijelzőn, csak teljesen fekete vagy teljesen fehér képet. És ez az, ami engem mára a legjobban fel tud idegesíteni.
Ez az, amit nem gyakran láttam még Almás telefon esetében.

Az iPhone egy túlárazott telefon, aminek a tudása fele annyit se ér, mint amennyibe kerül!

Ez a fenti idézet lehet akár az én idézetem is a 2-3 évvel ezelőtti véleményemet tükrözve, vagy akármelyik jelenlegi Android fan véleménye is.

És akkor most térjünk rá erre a részre egy kicsit. Azon kívül, hogy továbbra se értem ezt a nagy csatározást az Almás vs Robotos tábor között, érdemes lenne egy kicsit foglalkozni a témával.

De mindenek előtt aki akar olvasson egy ezzel a témával kapcsolatos korábbi bejegyzésemet is:

https://asmohu.blogspot.hu/2013/07/jobb-az-iphone-5-mint-galaxy-siii.html

Valóban "túlárazott" az iPhone? Valóban az ördögtől való? Valóban ostoba "divatmajom" aki ilyen telefont vesz?

A CIKK FOLYTAÓDIK! KATTINTS: 
Naponta jelennek meg cikkek, amik azzal foglalkoznak, hogy melyik tábornak van igaza, melyik telefon a jobb, melyik a túlárazott, melyikre hülyeség költeni...

Ahogy az általános hozzászólásokat olvasom azt a következtetést kell levonnom, hogy az "almát" és azok használóit becsmérlő emberek többségének egyetlen gondja van igazán az iPhone témával: Az ára. No nem azért, mert nem ér annyit, amennyibe kerül, hanem azért, mert úgy gondolja, hogy soha nem lenne pénze rá / soha nem fizetne ennyit semmilyen "telefonért" se. Ők általában azok, akik az okostelefonjukat az esetek 99%-ban Telefonálásra, esetleg SMS írásra használnak, és fogalmuk sincs mi minden másra lehetne még használni a készüléket "hiszen ez csak egy telefon", igen. Nekik csak az. Őket nehéz is lenne meggyőzni bármiről is, pont nekik szólnak a 15-30 ezer forintos készülékek, amik másra nem is nagyon alkalmasak, maximum lehet velük böngészőben facebookozni.

Aztán ott van a következő csoport, akik azt hangsúlyozzák megállás nélkül, hogy mennyire túl van árazva az iPhone, bezzeg az Androidos készülékek.... Nekik csak annyit tudok mondani, hogy nézzék már meg, hogy a megjelenő legújabb csúcs kategóriás Androidos készülékek mennyibe kerülnek? Mert ahogy én nézem, lassan nincs különbség, sőt, esetenként még akár többe is kerülhet, mint az aktuálisan legújabb iPhone.  Akkor mi is van túlárazva?  Őszintén? Minden. Az összes túl van árazva. Miért? Mert megtehetik, mert így is megveszi az ember, szóval ezzel érvelni szerintem ma már nem a legjobb.

És végül jön a kedvenc csoportom a "F*szméregetősök" csoportja. Ők azok, akik az ég világon semmi mással nem foglalkoznak csak és kizárólag a műszaki adatokkal, a Tesztelő programokon kapott pontszámokkal, és ezek által kapott eltérésekre élvezkednek és dobálják egymást, hogy kinek a nagyobb..

Jó lenne, ha az emberek egyrészt felfognák, hogy nem minden a hardver és nem minden a "teszteken elért pontszám",  a fontos nem 1-1 részlet, hanem az egész összessége. Hiába erősebb egy Androidos készülék hardverileg, ha egyszer használat közben akad, lassú, összeomlik  és hiába lehet az iPhone gyengébb hardverileg, ha ezzel szemben minden megy rajta tökéletesen, akadás és összeomlás nélkül.  ezt a tényezőt úgy hívják, hogy "Felhasználói élmény" az átlag - és normális - embert ez érdekli leginkább, nem a mögötte rejlő számok.

Ezzel kapcsolatban az egyik kedvenc megjegyzésem az egyik fórumon az volt, hogy "Az iPhone-ban csak 1 GB RAM van, bezzeg az xy telefonban 3GB!" Ezzel kapcsolatban csak az jutott eszembe, hogy ez most igazából kinek dicséret? Az Androidos gyártónak, hogy milyen jófej, hogy 3GB RAM-ot tett a készülékbe, vagy az iPhone-nak, hogy náluk az 1GB is tökéletesen elég a szaggatásmentes működéshez? Nem is tudom.... tényleg.



Jöjjön végezetül a záró gondolat, vagyis az, hogy milyen iPhone lett kiszemelve, mint következő áldozat?

Hosszas gondolkodás után a számításba vett lehetséges készülékek a következők voltak:
- iPhone SE - igaz "kicsi", de elég erős és elég "olcsó" a többihez képest
- iPhone 6S - Tele van olyan dolgokkal, amik tetszenek és megfelelő a kijelző mérete is, közepesen drága
- iPhone 7 - További újdonságok, jelenlegi "legújabb" iPhone és a kijelző mérete is megfelelő, ellenben elég drága.

Miután pár ismerőst megkérdeztem, hogy szerintük melyik lenne ideális első Almának, a többség azt mondta, hogy az SE tökéletesen jó és ez a legolcsóbb, feltéve, ha nem tartom túl kicsinek a kijelző méretét, ha igen, akkor a 6S tökéletes választás lehet. Kevesebben javasolták az i7-et, azzal érvelve, hogy az a legújabb, legjobb és ha már sokat költök, akkor költsek is sokat.

Én pedig átgondolva az előnyöket, hátrányokat igazából a 6s és a 7 között gondolkodok, főképp a kijelző mérete miatt, ellenben az iPhone 7 felé hajlok az alábbiak miatt:

Úgy gondolom, hogy ha már "bele akarok csöppenni egy számomra új világba", akkor érdemes lenne a jelenleg bevezetett és várható újításokkal rendelkező készülékkel "megtanulnom" az új világot, így számomra nem átszokni kellene, hanem eleve ezek lennének a "megszokott" dolgok. Hogy mikre gondolok?  Ezekre:

- Nincs rajta Jack csatlakozó, a füles vagy vezeték nélküli, vagy Lighting kábeles lehet. Most ugye ebből van a legnagyobb vita, hogy miért változtattak rajta. Ha én eleve ilyen készüléket veszek elsőnek is, akkor a későbbieken is ez lesz a természetes, hogy "az iPhone-hoz nem jó a jack dugós füles".

- Nincs fizikai értelemben vett nyomó gomb a "home" gombnál.  Ezt is többen írták, sokaknak egyszerű volt megszokni, másoknak több időbe telt, sőt volt, akinek annyira nem tetszett, hogy vissza is váltott 6s-re vagy nem vette meg emiatt. Ha én iPhone 7 készüléket vásárolok elsőként, akkor számomra ez is "természetes" lesz, tehát nem fogom hiányolni a lenyomható gombot, mert nem szoktam meg, hanem ez lesz a természetes az "Ájfón" esetében.

Ezek mellett még ami a 7-es mellett szól az annyi, hogy "tovább lesz jó készülék", később kell majd lecserélni egy újabbra.

Már csak az a kérdés, hogy 32GB vagy 128GB legyen a tárhely? :D



Ha meglesz a készülék, meg fogom írni, hogy végül melyik mellett döntöttem! ;)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése